Kertek, lankák közt vitt utam,
tikkadtan pihegett a táj
s lebegett fönn az alkonyat,
mint óriás madár.
tikkadtan pihegett a táj
s lebegett fönn az alkonyat,
mint óriás madár.
Puha szárnyakkal, nesztelen
kóválygott a vidék felett,
s összebújtak, mint kiscsibék
virágok és füvek.
kóválygott a vidék felett,
s összebújtak, mint kiscsibék
virágok és füvek.
Összebújtak, mint kiscsibék
s mint kotlós védő szárnyait,
úgy emelte föléjük egy
öreg fa ágait.
s mint kotlós védő szárnyait,
úgy emelte föléjük egy
öreg fa ágait.
Ámulva néztem a csodát:
így él, így óv a szeretet -
s csipogva elaludtak a
virágok és füvek.
így él, így óv a szeretet -
s csipogva elaludtak a
virágok és füvek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése