William Shakespeare: A szonettek könyvéből

CXLII

Bűn, hogy szeretlek, s hogy gyűlölsz: erény, -
mert bűnnel terhes vágyam gyűlölöd.
Ó, mérd csak össze, hogy élsz te, s hogy én:
nem hirdetsz új törvényt fejem fölött!
Épp az a száj nem szólhat ellenem,
mely bíbor díszét meggyalázva, sok
hamis kötést pecsételt vétkesen,
s mint én, más ágyán örömet lopott.
Legyen jogos, hogy úgy szeresselek,
amint te szemmel bűvölsz másokat!
Irgalmat hajtson s neveljen szived,
hogy így irgalmat érdemelj magad!
Ha arra törsz, mit tőlem tilt hited,
majd önnön példád mond ítéletet.

/Ford.: Mészöly Dezső/