William Shakespeare: A szonettek könyvéből

CXXX

Szeretőm szeme nem süt, mint a nap,
s nem lángol ajka, mint a rőt koráll,
a keble nem hó, füstös-barna csak:
s fején a haj – sötétlő drótfonál.
Pirosba játszó rózsák ékesek,
de arcán rózsát nem látok soha:
s illóolaj párája édesebb,
mint szeretőm lehének vad szaga.
A hangját kedvelem, de jól tudom:
nem éri föl varázzsal a zenét.
Mint istenasszonyt nem csodálhatom,
mert szeretőm csak földön jár, ha lép.
De mindazoknál nékem többet ér,
kiket hazug hasonlat földicsér!

/Ford.: Mészöly Dezső/