William Shakespeare: A szonettek könyvéből

XXIII

Mint kezdő színész, fönt a színpadon,
ha szerepében rémülten megállt,
vagy vérmes ember, akiben nagyon
sürű erő szívbénulásra vált:
úgy eltévesztem én a szerelem
szép rítusát: félsz nem hagy szólanom,
erős érzéstől gyönge lesz szivem,
s roppant szerelmem súlya holtra nyom.
Szivem helyett e könyvek szóljanak,
némán is ékesszóló szónokok,
kérjék szerelmedet – jutalmamat -
jobban, mint nyelvem, mely hebeg-habog.
Betűzd ki néma vágyam száz jelét:
szemeddel is hallasz, ha szíved ért.

/Ford.: Mészöly Dezső/