Bari Károly: Az ezüstcsengő

Hófehér juhocska,
miért sírdogálsz?
Csillagringató víz partján
miért álldogálsz?

Ébenszőrű farkas:
éjfél ordít rád,
nem menekülsz, meg se mozdulsz,
halkan sírdogálsz.

Hogyne sírdogálnék,
- kisírom szemem!
Habzó szákú víz kuporog
ezüstkincsemen.

Születésnapomra
tulipántestű
kicsi ezüstcsengőt kaptam,
- csodált minden fű.

Aranyrojtos ingben
bámult rám a Nap,
szomjas lettem, inni jöttem,
s csengőm nem maradt:

bodor fejecskémről
ráztam a vizet,
zengő kincsem, ezüstcsengőm
a tóba esett.

Bajszos öreg felhő:
harcsa-apó szól,
hínár-keretes mély égből,
sötét víz alól.

Hófehér juhocska,
ne sírj, menj haza,
tulipántestű csengődet
nem látod soha!

Zengő ezüstcsengőd volt
az én vacsorám:
azóta csak tátogok,
- visszhangzik a szám!

/Forrás: Varázstrombita/