Gyermekeim, felhők, készülődtök?
Jó szerencsét, majd csak visszajöttök!
Most rohantok, vigan gomolyogva,
nem hallgattok az anyai szóra.
Hullámaim nektek unalom már,
a Föld vonz, és ami messze, ott vár:
szirtek, partok, őrtűz éji tornya!
Rajta, fiúk! mindig uj kalandra!
Vitorlát föl! Rajta, égbe kelve,
ormot hágva, völgy fölött lebegve!
Száguldjatok villámló csatákba!
Öltözzetek harcok bíborába!
Zápor zúgjon! Kutak vize forrjon!
Hullám hízzék, száz forrás buzogjon!
Csapjatok szét, vad folyók, a pusztán -
Aztán vissza, gyermekeim, hozzám!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése