Ébreszti a földet
Piros nyári hajnal.
Teli van a szívem
Szerelemmel, dallal.
Ragyogó reménnyel,
Merész ifjú hévvel -
Teli van a szívem
Petőfi versével.
Napisten az égen
Egyre följebb vágtat,
Fény özönbe vonja
A magyar pusztákat.
Útjába gyülemlő
Vad vihart ver széjjel -
Teli van a szívem
Petőfi versével.
Piros nap bucsúzik
Nyugati határon,
Sejtelmes alkonyban
Éj sötétjét várom.
Kifogyott szivemből
Hangja tüzes dalnak,
De a magyar puszta -
Hallga! - most se hallgat.
Titokzatos hangok
Nagy összhangja támad,
Borús-derűs tréfa,
Nemes, méla bánat.
Megtelik az éjjel
Hősi szép regével, -
Teli van a szivem
Arany énekével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése