Így csüggök én a görbe ágon
Vendégül hítt meg egy madár,
Madárfészekbe szunyókázom,
És kihintázom fáradtságom -
Hol vagyok hát? - Ah, messze már!
A fehér tenger alig piheg,
Bíbor vitorla száll azon.
Torony, kikötő, szirt, idillek
Bárány béget, fügefa billeg -
Gyermekdél, fogadj nyájason!
Lépésben lábra láb - nem élet!
Az ember német lesz s nehéz
Emeljen - mondom én a szélnek -
Madárral versenyútra kélek
Utam tengerbe, délbe vész!
Józanság! - unott mesterség a!
Nagyon korán célt vet felém,
Megtanultam a röpülést ma,
Most uj életre, uj játékra
Érzek vért, nedvet, kedvet én!...
A bölcs egyedül gondolkodhat,
Bolond, ki egyedül dalol!
Ma én is nektek dalolok dalt,
Madárkák, körülállhattok majd
Csöndben fülelve lomb alól!
Ily ifjan, csalfán ellebbenve
Játéktok mintha szerelemre
Ingerelne, csábítana...
Északon - szégyenkezve vallom
Szeretőm vén volt, csúnya asszony:
Az Igazság volt e banya!
/Ford.: Babits Mihály/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése