Tavasz, virágos…
Lilába játszó festmény, illattal teli.
A kirakatban versek, új költő versei.
Lilába játszó festmény, illattal teli.
A kirakatban versek, új költő versei.
Kürt zeng, keringő sóhaj, zsong a város.
Új álmok, új eszmények megújult tavasza…
Körös-körül neszez már a lassú ébredés,
Minden tisztán világol,
És minden csupa napfény! A csarnok ablakából
Egy sápadt gyárilány az azúrkék égre néz.
Minden tisztán világol,
És minden csupa napfény! A csarnok ablakából
Egy sápadt gyárilány az azúrkék égre néz.
A régi fájdalomra tavasz új hajnala…
A rögbe a parasztok megint ekét akasztnak,
A föld úgy érzi: mozdul s végtelenbe nő -
Mint eddig is örökké, lesz termés újra, bő:
De ismét minden hosszú s unt elmélet marad csak.
A föld úgy érzi: mozdul s végtelenbe nő -
Mint eddig is örökké, lesz termés újra, bő:
De ismét minden hosszú s unt elmélet marad csak.
Mikor zendül föl egyszer egy más tavasz dala?!...
/Ford.: Kiss Jenő/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése