George Bucovia: Őszi ón

A sorvadás most vett meg egy leányzót,
egy sápadt költő meglövé magát:
már itt az ősz, s az éj éppen leszállt…
Elfelejtett szerelmem, mit csinálsz most?

Az elhagyott és néma sétatéren
hallottam, hogy rikácsolt egy bolond.
A fákról fürtösen szakad a lomb,

szél fú, s rég veszve már minden reményem.

Az imént e nyomorúság belepte
városban pap s katona jött elém…
Eztán könyvek fölött alhatom én,

örökre e kihalt vidékbe veszve.

De már itt-ott e megrontott világon
a lázadás s a gyász ekhói kelnek:

szociális problémák érdekelnek,
vagy írsz-e még, rég elfeledt virágom?

/Ford.: Jékely Zoltán/