A didergő dombon által
fagylaló fuvallatával
a sötét ősz észrevétlen
csak betört hirtelenében.
fagylaló fuvallatával
a sötét ősz észrevétlen
csak betört hirtelenében.
Hosszú, bús, magába görnyedt,
megkereszteli a földet,
ráhint egy maszlag-csokort,
megkereszteli a földet,
ráhint egy maszlag-csokort,
s mint akit a mérge fölvet,
körös-körül szanaszerte
legyező alakba szórt
bő esőket,
szél-leverte
lombokat, sárt,
körös-körül szanaszerte
legyező alakba szórt
bő esőket,
szél-leverte
lombokat, sárt,
nátha-kórt.
S midőn a hegyről lecsörtet
szitkozódva,
könnyet ontva:
a völgyek minden bogáncsa
elrejtőzik sebtiben,
S midőn a hegyről lecsörtet
szitkozódva,
könnyet ontva:
a völgyek minden bogáncsa
elrejtőzik sebtiben,
s a mezei csipkerózsák
nyugtalan hajbókolása
fogadja őt mentiben…
nyugtalan hajbókolása
fogadja őt mentiben…
Hol az út a dombra hág, ott,
sárlikából kidöcög
egy didergő kis tücsök:
noha teste tusba mártott,
sárlikából kidöcög
egy didergő kis tücsök:
noha teste tusba mártott,
szárnyát meglepé a köd:
- Ri-ri-ri!
Szürke ősz,
nem hittem, hogy idejössz
karácsonynál hamarabb!
Mert gyűjtöttem volna, ládd,
télire való magocskát,
ne zavarjam kölcsönért
szomszédasszonyom, a hangyát:
sohasem ad egy petákot,
Szürke ősz,
nem hittem, hogy idejössz
karácsonynál hamarabb!
Mert gyűjtöttem volna, ládd,
télire való magocskát,
ne zavarjam kölcsönért
szomszédasszonyom, a hangyát:
sohasem ad egy petákot,
- csak megtölti a
világot,
hogy a tücsök újra kért…
Most pedig
- mondja szinte hangtalan,
s lábacskája búsan int -
befellegzett csakugyan…
hogy a tücsök újra kért…
Most pedig
- mondja szinte hangtalan,
s lábacskája búsan int -
befellegzett csakugyan…
- Ri-ri-ri!
Itt az ősz!
Gyenge vagyok, és legyőz.
Itt az ősz!
Gyenge vagyok, és legyőz.
/Ford.: Jékely Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése