Gyulai Pál: A Szél és a Nap

Egykor régen Szél úrfival
Fogadott az öreg Nap:

Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná le hamarabb.

Jött a Szél s magát felfúván
Zúgott-búgott, mint csak tudta,
A köpenyt úgy húzta, fútta.
Hát a vándor mit csinál?

Elébb ugyan félelmében
Ijedten kap fühöz-fához,
De a köpenyt majd a vállhoz
Szoritgatja, s odébb áll.

Mosolyog a jó öreg Nap,
S hő sugárral, fényes-szépen
Megindul a tiszta égen.
Hát a vándor mit csinál?

Lassabban megy, meg is izzad,

A meleget alig állja,
Majd a köpenyt földhöz vágja,
S hogy pihenjen rajt’, megáll.

Egykor régen így nyeré meg
Szél úrfit az öreg Nap:
Többet ésszel, mint erővel,

Így közel, úgy hamarabb.