Gyulai Pál: A szarka és a gilice

Egyszer a szarkához
Gilice betoppan:
„Tanits, hogy kell fészket rakni,
Te tudod legjobban.”

„Szivesen, hugocskám!”
Dolgozik már rajra.
„Csak így, csak úgy, csak, csak, csak!”
Mindegyre azt hajtja.

Szótlanul ott ülni
Gilice is restell.
Búgó hangján: „Túdom, túdom,”
Beszélgetni kezd el.

„Hát csináld, ha tudod!”
Szarka mond haraggal,
Félbe-szerbe hagyja dolgát,
S elröpül azonnal.

Szarkáéhoz képest,
Fészke gilicének
Ezért maradt csak egy darab -
Eddig tart az ének.