Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mihaszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet írt a bölcsességről
- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.
Az ő tudománya,
De mihaszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet írt a bölcsességről
- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.
Nem szerzett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.
Szolgája is volt: a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.
Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.
Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
- S hajna!
Csak nem akart, csak nem, akart
Meglátszani rajta.
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
- S hajna!
Csak nem akart, csak nem, akart
Meglátszani rajta.
„Hé…izé…mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag.”
„Jaj, uram, hát a sok éhség!
- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást:
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag.”
„Jaj, uram, hát a sok éhség!
- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást:
Mindjárt lábra kapna.”
S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdült fel,
- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdült fel,
- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.
Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a néhai nevet
Egy szép őszi estvén.
„Átszellemült kedves állat
- S hajna!
Falatom megosztám vele
Mégis meg van halva!”
Nyavalyába esvén,
Fölvette a néhai nevet
Egy szép őszi estvén.
„Átszellemült kedves állat
- S hajna!
Falatom megosztám vele
Mégis meg van halva!”
„ Mi tagadás” mond a szolga,
A cicus nem vétett:
Én evém meg őhelyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra.”
Én evém meg őhelyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra.”
Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
Az ő tudománya,
De mi haszna! kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet írt a bölcsességről
- S hajna!
Ilyen apró dőreségek
Gyakran estek rajta.
A vágott dohánya.
Könyvet írt a bölcsességről
- S hajna!
Ilyen apró dőreségek
Gyakran estek rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése