Margutte és Morgante a csárdában
Margutte jó nagy malaclopót öltött,
s hozzá csimbókos sipkát, törökössen:
őszibaracknyi csimbókjait ördög
se birta vón’ – de birta ő, fölössen.
Csuda komor volt s jó kövérre töltött,
habár fájlalta ő ezt örökössen:
lábán sarkantyús, vasalt csizma sárgállt,
bár abba’ nálunk csak francia járkált.
s hozzá csimbókos sipkát, törökössen:
őszibaracknyi csimbókjait ördög
se birta vón’ – de birta ő, fölössen.
Csuda komor volt s jó kövérre töltött,
habár fájlalta ő ezt örökössen:
lábán sarkantyús, vasalt csizma sárgállt,
bár abba’ nálunk csak francia járkált.
Szólt is Morgante, mikor észrevette:
„Miféle kokas lett belőled, hékás?
Forditva áll a sarkantyúd!” – s nevette.
Felelt Margutte: „Ez csak tartalék! Más
Észre se venné, mi rejlik megette!
Gyere csak hozzám, hogy ily cselvetést láss:
sokkal esett már ilyképpen gyalázat,
lépre csaltam már nem egyet, se százat.”
„Miféle kokas lett belőled, hékás?
Forditva áll a sarkantyúd!” – s nevette.
Felelt Margutte: „Ez csak tartalék! Más
Észre se venné, mi rejlik megette!
Gyere csak hozzám, hogy ily cselvetést láss:
sokkal esett már ilyképpen gyalázat,
lépre csaltam már nem egyet, se százat.”
Ilyen beszéd közt jobban esik menni -
s megesteledvén, útszéli csárdába
tértek be, szólván: „Kap-e inni-enni,
s megesteledvén, útszéli csárdába
tértek be, szólván: „Kap-e inni-enni,
ki itt betéved keltébe-jártába?
Megfizetjük jól! Az minekünk semmi!”
„Hát csak nem háltok országút árkába?” -
felelt a gazda. – „Ehun fől a kappan!”
De szólt Margutte: „Már az meg se kottyan!”
Megfizetjük jól! Az minekünk semmi!”
„Hát csak nem háltok országút árkába?” -
felelt a gazda. – „Ehun fől a kappan!”
De szólt Margutte: „Már az meg se kottyan!”
„Kell, hogy akadjon más is a kamrádon -
különbhöz szoktunk mi kettecskén jócskán:
nem látod, milyen órjás a barátom?
Kappan? Esetleg hashajtónak jó tán!”
„Nohát, ha órjás, hát makkot zabáljon!
Mi fenét főzzek mást ez esti órán?” -
köpte a gazda gallérja fodrából,
mire Morgante kijött a sodrából.
különbhöz szoktunk mi kettecskén jócskán:
nem látod, milyen órjás a barátom?
Kappan? Esetleg hashajtónak jó tán!”
„Nohát, ha órjás, hát makkot zabáljon!
Mi fenét főzzek mást ez esti órán?” -
köpte a gazda gallérja fodrából,
mire Morgante kijött a sodrából.
Nekiesett hát, botja csak úgy pergett,
fele se tréfa! bőgött is a gazda.
„No” – szólt Margutte -, „várj csak még egy percet,
fele se tréfa! bőgött is a gazda.
„No” – szólt Margutte -, „várj csak még egy percet,
ne fojtsd a szuszt még végképp itt e gazba.
Odakünn, láttam, egy bivaly tekergett:
izibe” szálljon tűz lángja magasba -
láss neki gazda, most jól idesüssél:
Odakünn, láttam, egy bivaly tekergett:
izibe” szálljon tűz lángja magasba -
láss neki gazda, most jól idesüssél:
egy-kettő, gyorsan, jó bivalyhúst süssél!”
Gazda okulván, meglett a tűz: nyársnak
letört Margutte egy gerendát nyomban.
„ Kivánkozik már bot után a hátad?” -
kérdé a gazdát, mert morgott azonban.
„Mit bámulsz? Hisz’ tán azt csak mégse vártad:
letört Margutte egy gerendát nyomban.
„ Kivánkozik már bot után a hátad?” -
kérdé a gazdát, mert morgott azonban.
„Mit bámulsz? Hisz’ tán azt csak mégse vártad:
kapanyél álljon nyársnak bivalyomban?
Nekem van gondom itt ma estebédre!”
S így aztán megsült az a bivaly végre.
Nekem van gondom itt ma estebédre!”
S így aztán megsült az a bivaly végre.
Margutte azt biz’ meg se nagyon nyúzta,
hanem csak gyorsan négy darabra vágta.
Otthon volt ő már itt mindenik zugba,
vezényelt fennen, mint ki úr a házba’.
Lelet egy nagy asztalt, hát azt előhúzta,
hanem csak gyorsan négy darabra vágta.
Otthon volt ő már itt mindenik zugba,
vezényelt fennen, mint ki úr a házba’.
Lelet egy nagy asztalt, hát azt előhúzta,
kenyérrel, hússal, borral nagy vigyázva
terité, mindent kihordva szakajtón,
mert hisz’ Morgante be sem fért az ajtón.
terité, mindent kihordva szakajtón,
mert hisz’ Morgante be sem fért az ajtón.
Fogyott a bivaly, ettek kétpofára,
kenyérből hozzá három vékát faltak,
ittak puttonyszám – aztán nemsokára
így szólt Margutte: „Hej, te gazda, halld csak,
kettőnknek ez tán jó volt félfogára,
de kell itt lenni gyümölcsnek, vagy sajtnak,
avagy másféle utócsemegének!
…S hallga, most sajtról mit regél az ének.
ittak puttonyszám – aztán nemsokára
így szólt Margutte: „Hej, te gazda, halld csak,
kettőnknek ez tán jó volt félfogára,
de kell itt lenni gyümölcsnek, vagy sajtnak,
avagy másféle utócsemegének!
…S hallga, most sajtról mit regél az ének.
Előkotort a gazda némi sajtot
- megvolt hét libra, olyanformán mérte -,
oszt’ egy kosárba pár kis almát markolt
- fertály vékát se nyomott -, mire vérbe
borult szemekkel ily szavakat gajdolt
Margutte bőszen: „ Hej, te disznó, mért ne
tört vón’ el mégis hátadon a furkó?
Ezt löknéd nékünk, istenverte lurkó?
- megvolt hét libra, olyanformán mérte -,
oszt’ egy kosárba pár kis almát markolt
- fertály vékát se nyomott -, mire vérbe
borult szemekkel ily szavakat gajdolt
Margutte bőszen: „ Hej, te disznó, mért ne
tört vón’ el mégis hátadon a furkó?
Ezt löknéd nékünk, istenverte lurkó?
„Órjásnak mérnél patikamérleggel?
No, várj csak: lábom térüljön-forduljon
- addig te szolgálj itt künn a serleggel,
szomjas barátom hogy rád ne morduljon
s ne kenegesse hátadat ütleggel -,
lesz rá gondom, hogy gyomrunk ne korduljon:
házkutatásra hogyha kedvem szottyan,
mindent megrágok, kisegér se jobban!”
No, várj csak: lábom térüljön-forduljon
- addig te szolgálj itt künn a serleggel,
szomjas barátom hogy rád ne morduljon
s ne kenegesse hátadat ütleggel -,
lesz rá gondom, hogy gyomrunk ne korduljon:
házkutatásra hogyha kedvem szottyan,
mindent megrágok, kisegér se jobban!”
Ki is forgatta sarkából a házat,
fölfeszegetett minden láda-pántot,
edényt tört-zúzott, fazekat is százat,
amit csak talált, mindent földre rántott,
s esvén kezéből tömérdek gyalázat,
ami gyümölcsöt föllelt, meg lehántott
jóféle sajtot, kihordta egy zsákkal,
s újfent zabáltak, jó degesz pofákkal.
fölfeszegetett minden láda-pántot,
edényt tört-zúzott, fazekat is százat,
amit csak talált, mindent földre rántott,
s esvén kezéből tömérdek gyalázat,
ami gyümölcsöt föllelt, meg lehántott
jóféle sajtot, kihordta egy zsákkal,
s újfent zabáltak, jó degesz pofákkal.
A gazda s rémült házanépe közben
ész nélkül rakta s váltotta a tányért,
szólván magában: „ No, reméljük, több nem
szakad ránk, átok, két ilyen zsiványért!
s reggel majd szépen eltűnnek a ködben,
avagy fizetve ütleggel a kvártélyt!
Mennyit zabáltak! Egy hónap alatt e
vidéken nem fogy félennyi falat se.”
ész nélkül rakta s váltotta a tányért,
szólván magában: „ No, reméljük, több nem
szakad ránk, átok, két ilyen zsiványért!
s reggel majd szépen eltűnnek a ködben,
avagy fizetve ütleggel a kvártélyt!
Mennyit zabáltak! Egy hónap alatt e
vidéken nem fogy félennyi falat se.”
Morgante aztán, túl a jóllakáson,
szólt a gazdának: „ Eltesszük holnapra
magunkat – s reggel, mert ez a szokásom,
elszámolunk majd, de nem hatra-vakra,
hanem fizetve mindenért busáson,
s kvittek leszünk így húsra, sajtra, babra.”
…Az meg hajlongott:” Ahogy tetszik, kérem!” -
csak már Morgante nyugovóra térjen.
szólt a gazdának: „ Eltesszük holnapra
magunkat – s reggel, mert ez a szokásom,
elszámolunk majd, de nem hatra-vakra,
hanem fizetve mindenért busáson,
s kvittek leszünk így húsra, sajtra, babra.”
…Az meg hajlongott:” Ahogy tetszik, kérem!” -
csak már Morgante nyugovóra térjen.
/Ford.: Rónai Mihály András/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése