Luigi Pulci: Morgante

Margutte és Morgante a csárdában

Margutte jó nagy malaclopót öltött,
s hozzá csimbókos sipkát, törökössen:
őszibaracknyi csimbókjait ördög
se birta vón’ – de birta ő, fölössen.
Csuda komor volt s jó kövérre töltött,
habár fájlalta ő ezt örökössen:
lábán sarkantyús, vasalt csizma sárgállt,
bár abba’ nálunk csak francia járkált.

Szólt is Morgante, mikor észrevette:
„Miféle kokas lett belőled, hékás?
Forditva áll a sarkantyúd!” – s nevette.
Felelt Margutte: „Ez csak tartalék! Más
Észre se venné, mi rejlik megette!
Gyere csak hozzám, hogy ily cselvetést láss:
sokkal esett már ilyképpen gyalázat,
lépre csaltam már nem egyet, se százat.”

Ilyen beszéd közt jobban esik menni -
s megesteledvén, útszéli csárdába
tértek be, szólván: „Kap-e inni-enni,

ki itt betéved keltébe-jártába?
Megfizetjük jól! Az minekünk semmi!”
„Hát csak nem háltok országút árkába?” -
felelt a gazda. – „Ehun fől a kappan!”
De szólt Margutte: „Már az meg se kottyan!”

„Kell, hogy akadjon más is a kamrádon -
különbhöz szoktunk mi kettecskén jócskán:
nem látod, milyen órjás a barátom?
Kappan? Esetleg hashajtónak jó tán!”
„Nohát, ha órjás, hát makkot zabáljon!
Mi fenét főzzek mást ez esti órán?” -
köpte a gazda gallérja fodrából,
mire Morgante kijött a sodrából.

Nekiesett hát, botja csak úgy pergett,
fele se tréfa! bőgött is a gazda.
„No” – szólt Margutte -, „várj csak még egy percet,

ne fojtsd a szuszt még végképp itt e gazba.
Odakünn, láttam, egy bivaly tekergett:
izibe” szálljon tűz lángja magasba -
láss neki gazda, most jól idesüssél:

egy-kettő, gyorsan, jó bivalyhúst süssél!”

Gazda okulván, meglett a tűz: nyársnak
letört Margutte egy gerendát nyomban.
„ Kivánkozik már bot után a hátad?” -
kérdé a gazdát, mert morgott azonban.
„Mit bámulsz? Hisz’ tán azt csak mégse vártad:

kapanyél álljon nyársnak bivalyomban?
Nekem van gondom itt ma estebédre!”
S így aztán megsült az a bivaly végre.

Margutte azt biz’ meg se nagyon nyúzta,
hanem csak gyorsan négy darabra vágta.
Otthon volt ő már itt mindenik zugba,
vezényelt fennen, mint ki úr a házba’.
Lelet egy nagy asztalt, hát azt előhúzta,

kenyérrel, hússal, borral nagy vigyázva
terité, mindent kihordva szakajtón,
mert hisz’ Morgante be sem fért az ajtón.

Fogyott a bivaly, ettek kétpofára,

kenyérből hozzá három vékát faltak,
ittak puttonyszám – aztán nemsokára
így szólt Margutte: „Hej, te gazda, halld csak,
kettőnknek ez tán jó volt félfogára,
de kell itt lenni gyümölcsnek, vagy sajtnak,
avagy másféle utócsemegének!
…S hallga, most sajtról mit regél az ének.

Előkotort a gazda némi sajtot
- megvolt hét libra, olyanformán mérte -,
oszt’ egy kosárba pár kis almát markolt
- fertály vékát se nyomott -, mire vérbe
borult szemekkel ily szavakat gajdolt
Margutte bőszen: „ Hej, te disznó, mért ne
tört vón’ el mégis hátadon a furkó?
Ezt löknéd nékünk, istenverte lurkó?

„Órjásnak mérnél patikamérleggel?
No, várj csak: lábom térüljön-forduljon
- addig te szolgálj itt künn a serleggel,
szomjas barátom hogy rád ne morduljon
s ne kenegesse hátadat ütleggel -,
lesz rá gondom, hogy gyomrunk ne korduljon:
házkutatásra hogyha kedvem szottyan,
mindent megrágok, kisegér se jobban!”

Ki is forgatta sarkából a házat,
fölfeszegetett minden láda-pántot,
edényt tört-zúzott, fazekat is százat,
amit csak talált, mindent földre rántott,
s esvén kezéből tömérdek gyalázat,
ami gyümölcsöt föllelt, meg lehántott
jóféle sajtot, kihordta egy zsákkal,
s újfent zabáltak, jó degesz pofákkal.

A gazda s rémült házanépe közben
ész nélkül rakta s váltotta a tányért,
szólván magában: „ No, reméljük, több nem
szakad ránk, átok, két ilyen zsiványért!
s reggel majd szépen eltűnnek a ködben,
avagy fizetve ütleggel a kvártélyt!
Mennyit zabáltak! Egy hónap alatt e
vidéken nem fogy félennyi falat se.”

Morgante aztán, túl a jóllakáson,
szólt a gazdának: „ Eltesszük holnapra
magunkat – s reggel, mert ez a szokásom,
elszámolunk majd, de nem hatra-vakra,
hanem fizetve mindenért busáson,
s kvittek leszünk így húsra, sajtra, babra.”
…Az meg hajlongott:” Ahogy tetszik, kérem!” -
csak már Morgante nyugovóra térjen.

/Ford.: Rónai Mihály András/