Lucian Blaga: Naplemente – Tengerparton

Nagy fények dagadó árnyéka,
delfinek apadó játéka…

Hullámok nyomokat temetnek -
homokban nyoma sincs neveknek.

Istenünk könnyei hullanak
nagy tenger álmába – sugarak.

Fogy a nap – hírek elenyésznek,

már homály hizlalhat meséket.

Csillag lehunyja szememet.
Vakon is látom a jeleket.

Ó, kié az idő távola?
Kié a letűnő vitorla?

Ó, kaland, napommal illó víz!
Ó, te szív, szorítsd le pilláim!

/Ford.: Páskándi Géza/