Régen történt egyszer, hogy a kobra,
a szél meg a víz elmentek a föld és ég urához, adjon nekik nagyobb erőt,
hatalmat.
- Majd fontolóra veszem a dolgot - válaszolta a leghatalmasabb úr. - Gyertek vissza két nap múlva.
Ott lapult a fán a denevér, és bizony akaratlanul is kihallgatta a beszélgetést. Amikor a három kérelmező elment, a denevér előjött rejtekéből.
- Vigyázz, uram - intette a föld és ég urát -, ha nagyobb hatalmat és erőt adsz a kobrának, a szélnek meg a víznek, igen nagy bajba sodrod a világot. A kobra dühösen megmar minden embert és állatot. A víz tombolva elönti a földet, és mind odaveszünk. A szél pedig féktelenül elszabadul, nagy pusztítást mér ránk.
- Igazad van - helyeselt a nagyúr.
És bizony két nap múlva hiába jelentkezett a három kérelmező, a föld és ég ura megtagadta a kérésüket.
Arra ólálkodott a hiéna, és kihallgatta a denevért. Futott is rögtön a kobrához, a szélhez meg a vízhez, és elfecsegte nekik, miért nem kaptak nagyobb erőt és hatalmat.
- A denevér a hibás - árulkodott a hiéna -, ő beszélte le a nagyurat.
Bosszút fogadott ekkor a kobra, a szél meg a víz.
- Ha meglátom agyonmarom! - sziszegte dühösen a kobra.
- Ha inni jön, hullámot csapok és megfojtom! - zúgta a víz.
- Ha fölrepül, magammal ragadom! - süvítette a szél.
Több se kellett az árulkodó hiénának, futott egyenesen a denevérhez, és sietve elmesélte neki, milyen nagy veszély fenyegeti.
Szegény denevér mit tehetett mást, segítségért folyamodott a föld és ég urához. A nagyúr nem is hagyta cserben: kis vizestömlőt rejtett a denevér testébe, hogy ne pusztuljon soha szomjan: olyan szárnyat adott neki, amelyben egy fia toll sincs, nehogy a szél elragadhassa: és végül azzal a kiváltsággal ajándékozta meg, hogy nem árthat neki a kígyóméreg.
/Ford.: Dornbach Mária/
- Majd fontolóra veszem a dolgot - válaszolta a leghatalmasabb úr. - Gyertek vissza két nap múlva.
Ott lapult a fán a denevér, és bizony akaratlanul is kihallgatta a beszélgetést. Amikor a három kérelmező elment, a denevér előjött rejtekéből.
- Vigyázz, uram - intette a föld és ég urát -, ha nagyobb hatalmat és erőt adsz a kobrának, a szélnek meg a víznek, igen nagy bajba sodrod a világot. A kobra dühösen megmar minden embert és állatot. A víz tombolva elönti a földet, és mind odaveszünk. A szél pedig féktelenül elszabadul, nagy pusztítást mér ránk.
- Igazad van - helyeselt a nagyúr.
És bizony két nap múlva hiába jelentkezett a három kérelmező, a föld és ég ura megtagadta a kérésüket.
Arra ólálkodott a hiéna, és kihallgatta a denevért. Futott is rögtön a kobrához, a szélhez meg a vízhez, és elfecsegte nekik, miért nem kaptak nagyobb erőt és hatalmat.
- A denevér a hibás - árulkodott a hiéna -, ő beszélte le a nagyurat.
Bosszút fogadott ekkor a kobra, a szél meg a víz.
- Ha meglátom agyonmarom! - sziszegte dühösen a kobra.
- Ha inni jön, hullámot csapok és megfojtom! - zúgta a víz.
- Ha fölrepül, magammal ragadom! - süvítette a szél.
Több se kellett az árulkodó hiénának, futott egyenesen a denevérhez, és sietve elmesélte neki, milyen nagy veszély fenyegeti.
Szegény denevér mit tehetett mást, segítségért folyamodott a föld és ég urához. A nagyúr nem is hagyta cserben: kis vizestömlőt rejtett a denevér testébe, hogy ne pusztuljon soha szomjan: olyan szárnyat adott neki, amelyben egy fia toll sincs, nehogy a szél elragadhassa: és végül azzal a kiváltsággal ajándékozta meg, hogy nem árthat neki a kígyóméreg.
/Ford.: Dornbach Mária/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése