Felhőknek futása,
Madár repülése
Volt egykor szívemben
Vágyak ébredése.
Most láthatom őket,
Nyugoszik kebelem:
Tüzhelyem örömét
Még jobban érezem.
A hír és dicsőség
Néha megjelennek,
Régi tündéreim
Meg-megkísértenek.
De szemem elszokott
Attól a világtól,
Áll az én örömem
Csupa apróságból.
Kis családom képez
Egy boldog telepet,
Gyermek üli ezer
Kérdés közt térdemet.
Akármit felelek
Megnyugoszik abban,
Kételkedni nem tud
Legkisebb szavamban.
A földnek határán
Egy hold az én mezőm,
Kicsiny a telekem,
Csak annyi mint erőm.
Töltené be bár azt
Munkám és erényem!
Nagyobb szerencseért
A sorsot nem kérem.
A megelégedés
Kiterjeszti köröm.
Virággal, kalásszal
Nekem érik öröm.
S ha mezőmnek dísze
Hervad is ősztájban,
Nem busulok azért
E nagy változásban.
Boldog, aki szeret,
Busúljon, aki csal.
Az élet szomorít,
De meg is vigasztal.
Szorgalom és jótét
Az én hívatalom,
S többit sorsképen
Adja más hatalom.
Nem zaklatom azért
Az én istenemet,
Letörlöm mindennap
A verejtékemet.
És másnap ott kezdem,
Hol tegnap elhagytam,
Kipótolom azt is,
Ha mit elvigadtam.
Mert a vigaságtól
Sem vonom el magam,
Baráttal barátért
Csattog a poharam.
Nincs nekem irígyem,
Ki ezért megszólna.
Ellenségem sincsen,
De miért is volna!
Emberek szavának
Megadom a hitet:
Vallok is néha kárt,
Többször becsületet.
De kell a harag is
Jó kedvet szinezni,
És a bölcseségből
Elég nekem ennyi.
Hosszú munkálkodás,
Rövid dínom-dánom:
Sok gond a tevésben,
Kevés szánom-bánom:
Igy foly az életem,
Ilyen a világom,
Kimerithetetlen
Boldog apróságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése