Álomra hajtod nemsokára
Nemes fa ismét bús fejed,
Borongó égbolt sirva gyászol
Haldokló, néma táj felett:
Beljebb vonul erdő s mezőről
A varjak éhes serege,
Dúlt fészkin a kis szárnyasoknak
Zordon szelek bús dalt zokognak,
Elszállt pacsirta s fülemüle.
Virág boritott ifju, ékes, -
Lehullt s a szelek elfuvák,
Gyümölcs piroslott lombjaid közt,
Letépte mind a kapzsiság.
Egy diszed volt még: sűrű lombod,
Attól is megfoszt im a dér,
Sápadt levél függ gyenge szálon,
Aludj szegény fa, - fényes álom,
Sötét valónál többet ér.
Mit ég és föld tőled elraboltak,
Az álom visszahozza mind:
Virágözöntől elboritva
Langy szélben ring az ág megint,
Dús lombok árnyán pinty s aranybegy
Fütyölve ágról ágra száll,
S ha majd elillan boldog álmod,
Nem fáj, hogy tőle meg kell válnod:
Való lesz, amit álmodál.
Ah, rám is néha boldogitva
Borul az álom fellege,
Multam feléled s üdve, bája
Sírjából mind kiszáll vele:
Az ifjúság tavaszmezőin
Bolyongok illat s dal között:
De álmaim ha elvonulnak,
Tavasz virágai mind lehullnak,
Avar marad csak - s őszi köd.
Torkos László sajnos kevéssé ismert költő, méltatlanul. Nagyon sok szép verse van. Ajánlom látogatásra az archive.org oldalt, ahogy egyik teljes versekötete olvasható (az oldalon a kereső mezőben rá kell keresni nevére), s néhány érdekesség hosszú életéből, valamint az eternus.hu oldalt, ahol jó néhány költeménye olvasható. Leghosszabb életű költőnk volt, mindvégig aktív, szellemileg friss, pár hónap híján 100 évig élt.
VálaszTörlésA következő linken sok vers, és még több életével, munkásságával kapcsolatos információ érhető el, ami irodalom iránt érdeklődők számára (nagyon) érdekes lehet. A link: https://archive.org/, és Torkos Lászlóra, vagy Bélára rákeresve jelenik meg a legtöbb anyag.
VálaszTörlés(Ha még sokáig kutatok, rá fog csapni az anyagra egy élelmes biográfus, s megírja.)
Úgy legyen....
Jó olvasást!