Szeretnék sirni a milliókkal,
Kik a hon romjain keseregnek
Kínaink jaját, hogy százszorozva
Zokogják vissza völgyek, hegyek.
A szemeim szárazan révedeznek,
Vonagló ajkam hangot nem ad,
Lelkem, mint fagyban a bérc patakja
Dermedten hallgat a kínok alatt.
Szeretnék térden a földre borulva
Istenben kiáltni irgalomért,
Hallgasson őmeg, ha lélek e földön
Nincs, aki irgalmaz nincs, ki megért.
S inaim dacolva, mereven állva
Nézem a siket ür fellegeit
Rekedten tör ki a szó kebelemből, -
Elfásult szivemben meghalt a hit.
Szeretnék átkokat dörgetni rájok
Kik széjjeltépnek, mint fenevadak,
Kiknek, mig hidegen döfik a gyilkot
Egy nemzet szivébe, ajka kacag.
Átvonul lelkemen iszonyu sorban
Száz élő gyötrelem, száz kínhalál,
S nem lelek közöttük, mit vágyom átkul
Számokra eléggé nagynak talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése