Tudor Arghezi: Lenge fényben

Kis szárnyas lény, az út szegélyén itten
Aprócska tested így miért hever?
Arannyal és jószággal elfödötten
Miért nem ringat hűs virágkehely?

Nem érdekelt, mit kasod népe döng
S magad a nap zöld árjába vetetted,
A kelyhek kincse győzött is feledted
S megtört tagokkal ím a földre dönt.

Viasz-zsákmányod útjait kerested
S pályád ivéről elsodort a lég.
Akad-e kéz, hogy gyámolitsa tested,
Ajak, hogy hőt leheljen most köréd?

Szárnyadra leplet álom s föld terít,
De vond kebledre kincsedet keményen.
Azért szeretlek, kedves, gyönge méhem,
Mert hivatásod terhe ölt meg itt.

/Ford.: Szemlér Ferenc/