Tudor Arghezi: Megtérés a röghöz

Örvényes éjből jönnek most a darvak,
kiket búcsúzni láttam ősszel én,
s hallom lentről, hogy hangokat kavarnak
a gondolat és csönd nagy éjjelén.

A csillagok bozótján törve átal
dús édenkerti tájról jönnek ők,
s megtérnek koldus falvak törpe, náddal
szegett tornyához: hivek és hivők.

Szivemben, melyet ódon isteneknek
s pálmás romoknak beteg álma von,
vad ösztönök fakadnak, sisteregnek,
és darvak szárnya mozdul vállamon.

/Ford.: Dsida Jenő/