Tudor Arghezi: Zsoltár

Űzlek zajban s csendben, hogy latra vessem
Léted, vadász módjára rád lesek:
Te vagy vitézem, akit keresek?
Megöljelek, vagy esdve térdre essem?

Tagadásnak s hivésnek vágya éget,
De egyik sem nyugtatja lelkemet,
Álmom maradsz, melynél szebb nem lehet,
S egedből nem merlek levetni téged.

Mint vizben tükröző út lenge árnya,
Vagy- s már eltüntél, míg kerestelek.
Csillagokban s halak közt sejtelek,
Szomjú bölényt űz inni így a vágya.

Ketten maradva mérkőzöm erősen,
Míg nagy mesédben nyugtot nem lelek.
Nem akarom, hogy legyőződ legyek,
Csak ezt: tapintsalak, s hogy „Van!” üvöltsem.

/Ford.: Áprily Lajos/