Bódás János: Búcsúzik a nyár

Eljött az aranytollú nyár:
óriás költözőmadár.

Kotlósként ül a zsenge tájra,
országokat fedett be szárnya.
Melegítette a vidéket,
nevelt zöld-pelyhes csemetéket.
A fák gyönyörű lombot hoztak,
a nagy vizek meglangyosodtak.

Pihentetett, dalolt, fürösztött.
A virágokba mézet töltött.
Illat is áradt hegyre, kertre,
a kalászokat megérlelte,
hogy bő gyümölcs, gabona, zöldség
a kamránk, pincénk teletöltsék.

Így búcsúzik most: emberek,
én már vándorútra kelek.
Terítve a föld minden jóval,
esztendei útravalóval.
Kincseimet itt hagyom néktek:

bátran vághattok ősznek, télnek,
kibírjátok, míg visszatérek.