Bódás János: Katángok

Utak mellett, akárhol járok,
így ősz felé még integetnek
a kék katángok.

Görcsös a száruk, gondozatlan.
Itt-ott leng rajtuk egy levél,
félig szakadtan.

Zápor veri, dér csípi őket,
ha zord, hideg ősz lepi meg
a legelőket.

Utak koldusa valamennyi.
Nem szokták őket sem letépni,
sem észrevenni.

Csak állnak, várnak. Durva száruk
valami halk vágyat melenget,
hogy nézz le rájuk.

Szelíd vágyuk virágba pattan
s gyengéd, kék szirmok mosolyognak
az őszi napban.

Szoronganak, megannyi árva.
Egy pillantástól boldogok,
kék csillagukban fény lobog,
mint koldus szemében a hála.