Megértem újra névnapom,
S magamnak én elmondhatom:
Sokáig élj! az Isten áldjon!
A hogy csak tudsz e rongy világon...
Végy egy pohárt kezedbe,
S a multakat feledve,
Igyál, igyál...
Szivedből így a bú kiszáll!
Zúg rád az élet tord szele,
Szived sebekkel van tele.
Be sem hegedt jól még az egyik,
A másik már sajogni kezd itt.
Ne bánd, ha fáj is az ma,
Sebnek van itt tapassza.
Igyál, igyál...
Szivedből így a bú kiszáll!
Szivedben fakadt reményidet
Egy durva kéz ha tépi meg,
S szétszórja tépett rongyait, s te
Hitet, reményt, mindent veszítve,
Búsan hajtod fejed le,
És könny szökik a szemedbe:
Igyál, igyál...
Szivedből így a bú kiszáll!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése