Dylan Thomas: Ne ballagj csöndben amaz éjszakába

Ne ballagj csöndben amaz éjszakába,
lobogj, öregkor, a jó szürkületben:
tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála.

A bölcs, mert villám nem pattan szavára,
s bár a homályt végül megérti rendben,
nem ballag csöndben amaz éjszakába.

A jó, ha már több hullám nem dobálja,
s zöld öböl fényét áhitván esetten,
tombol, dühöng, ha jő a fény halála.

A szertelen, ki a napot cibálta
röptében, s most tettétől visszaretten,
nem ballag csöndben amaz éjszakába.

A zord, ki vaksin haldokolva látja:
meteorláng vidulhat vak szemekben,
tombol, dühöng, ha jő a fény halála.

S apám, te, a bús magaslaton állva,
vad könnyek közt átkozz vagy áldj meg engem.
Ne ballagj csöndben amaz éjszakába.
Tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála.

/Ford.: Vas István/