Lángol a dél lehellete.
Tüze gyujtva-tikkasztva forral.
Göndör kis párákkal tele
füstöl a fekete hegyoldal.
A rezgő lombon át a nyár
csak árny-csipke-darabokat szór.
Altatót zengenek a nyáj
vándor csengői a magasból.
Acéltükörként tündökölve
kéklik a tó a szirt alatt,
s vigan, bizakodva csörög le
tarka kövein a patak.
És míg félálomba-gyönyörbe
kábultan, balzsamittasan
hanyatlik a lejtő a völgybe,
ahová a szellő suhan:
a világ fölött, egy-egy isten,
gleccserek orma tornyosúl -
Jéghomlokukat fényözönben
fürdeti az örök azúr.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése