Kisfaludy Károly: Tünő életkor

Hová tünél, éltem víg hajnala?
Derűlted annyi szép- s dicsőt igére
Mig rózsafénnyel a boldog körére
Mosolyogva egy édent hímzél vala.

De lassudan bájfényed elhala:
Pályám mindig sötétb magányra tére,
S a küzdő sokba telt, de könnyü bére
Emléked csak s e lant komoly dala.

Ha távozál, taníts felejteni!
Kidúlva e kebel hajdanti kéje:
Remény-sugalva mit ragyogsz feléje?

Az ifju kornak nyájas isteni
Bucsúzva néznek a szív lángzatára,
Ha már a létnek alkonyul határa.