Te tiszta, mindig éhező barát,
cél nélkül is dalolsz az éjen át.
Ó, fönn a zöld, közönyös levelek
közt ez a csöpp, halk, élő lehelet.
Ugy szállok én is, mint kóró a szélbe.
A kertem otthon fölveri a gaz…
Csupán te biztatsz, hogy legyek, miként te,
oly tisztaszivü, árva és igaz.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése