Őszi eső mossa
emlékét a nyárnak,
de az én szívemben
még itt muzsikálnak
a fények, a színek,
az illatok, álmok:
én még lombok alatt
virágok közt járok.
Hull az őszi eső
kopog az ablakon.
Hiába-hiába
az álmom, a dalom.
Kertem virágai
haldokolnak sorba,
lehunyt szempillával,
sápadtan, fakulva.
Az orgonabokor
dúsan lombos ága
most csupaszon hajlik
futószél karjába.
Himbálja egy kicsit,
majd jól megcibálja,
beleropog a fa
minden porcikája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése