Hidd el, vivódtam már sokat
ha szemem kerülte az álom.
Érzem, tudom, vannak bűneim,
nem csak te látod, én is látom.
Hidd el, próbáltam már sokszor
lerakni súlyos terhemet,
de olyan gyenge, gyáva vagyok,
nincs elég erőm, nem lehet.
E bűn alá reszketett világnak
én is egy részese vagyok:
- de Krisztus kegyelme az enyém is,
általa megszabadulhatok.
Ha a megbánás nagy útján
irgalmát szívből keresem,
tudom, kegyelme vár reám
ha nála életem leteszem.
És mégsem úgy van, ahogy szeretném
és mégsem úgy van, ahogy akarom,
kínos éjszakák ezer könnyét
párnámba belesírhatom:
Övé a megszabadítás,
enyém a harc, a küzdelem.
A harag, ítélet is övé
és nála van a kegyelem.
S ha a páli pillanatok
terhét szívem nem bírja már,
- én, a legnyomorultabb:
hiszem, hogy lehajol hozzám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése