2014. április 23., szerda

Páskulyné Kovács Erzsébet: Napfény, vihar



Napfény, virág:
lepke suhan
oly könnyedén kering tova,
oly finoman, mint ajkadon
a boldogság szép mosolya.

Felleg, vihar,
fát tördelő.
Síró madár, széthullt fészek.
- Az emberi lélek sorsát
megismétli a természet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5