Csobogjatok, csermelyek.
Paskoljatok, patakok,
szívet fényesítő lánggal
én most messze ballagok.
Illanó füst már e föld,
lábam fürgén emelem,
mint kisgidát anyja hangja
vár engem, kit keresek.
Zöld mohába járok én.
Jobbra: szirtek, barlangok.
Balra: bércről lezuhogó
fátyolszárnyú patakok.
A völgy végén kék forrás.
Hívó szavát követem.
Mint halacska tiszta tóba
ott lakik, kit keresek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése