Napfényes dallamot zendítve meg
a szélbe' halkan hóvirág remeg:
giling-galang, fehér harang.
Soká, soká szunnyadt a föld alatt,
életre hívták meleg sugarak -
és most harangoz, percre sem pihen,
húsvét zenéje zeng a kelyhiben.
Amint a szélben egyre imbolyog,
olyan mint fénylő, tiszta mosolyok.
Ha arra járnak sápadt emberek,
a szívükön valami átremeg,
valami vágy, egy mozdulásnyi még...
Egy pillanatra közelebb az ég...
Giling-galang, fehér harang.
Életre hívott kis harangomat,
Lelked szele zengesse hangomat.
Fénylő napom, megmentő Életem,
Jézus neved, kegyelmed hirdetem.
Szunnyadtam én is lenn a föld alatt,
életre keltett tüzes sugarad,
lelkem harangja véredtől fehér
és most, ameddig zendülése ér,
rólad, rólad harangozok vele,
téged zeng, hirdet minden mozdulás:
húsvét, új élet, nagy megújulás!
Hóvirágok fehér zenéjiben
suhanjon át minden sötét szíven
valami halk vágy...lehelletfinom,
Jézus felé mely újjá lenni von.
S amint a tavasz üde zöldje nő,
legyen belőle akarat, erő,
elpihenés a Megváltó-szíven.
Boldog, boldog, aki már ott pihen.
Giling-galang, fehér harang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése