A féltékeny őrző az útját kileste –
elindulni hozzám nem is mert az este,
mert félt, hogy a fény és a hang és az illat
elárulja őt majd, ha engem keresne:
a homlok, ha csillog, az ékszer, ha csendül,
s borostyánt lehellő, virágszirmu teste.
Fejét eltakarja, az ékszert lerakja –
hiába, az illattal mit sem tehetne.
/Ford.: Vas István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése