2014. május 17., szombat

Dsida Jenő: Gyöngyvirág


Édesanyámnak
 
Örömkönnyek - emlékbe vésünk!
amelyek megáldották
a mi születésünk:

patakzó, éji könnyek,
mik betegágyunk párnájára
fájón ömöltek:

patak szent, mély forrásából,
mely áradt, zuhogott
Néha búcsúzáskor:

lélek termékeny földje,
anyai szeretet
villogó gyöngye:

ma bokrétában mosolyog:
kis fehér-gyöngyű gyöngyvirág lett,
fehér-virágú gyöngyvirág lett,
mit könnyezőn megcsókolok.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5