Őszi levélke,
Őszi szél hajtja,
Nyitva az ablak,
Berepül rajta,
Sápadt kezemre
Leül pihenni...
Pihenj, levélke,
Nem zavar senki!
Amig ringatlak,
Amig becézlek,
Aludj és álmodj
Tündérmeséket:
Aztán menj tovább
Csendesen, halkan,
Hogy itt tartsalak
Nincsen hatalmam.
Te előtted már
Lehull a fátyol
Arról a titkos,
Rejtett világról,
Ahonnan senki
Vissza nem tért még,
S viszontlátsz sok-sok
Levéltestvérkét.
Lesznek közöttük,
Kikért remegtem,
Kik után vágytam,
Kiket szerettem,
S kiket a zord ősz
Elragadt mégis...
Sugd meg nekik, hogy
Megyek már én is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése