Szentimrei Jenő: Megyek haza

Álmos tetők, havas, csillámló ormok,
Megyek haza! Tihozzátok megyek!
Nem vagyok én másutt seholse boldog,
Csak otthon, nálatok, közöttetek.
Itt idegen, ezerszin, uj világ van,
Csak jajszó hallik a zsibongó árban,
Nálatok tiszták még az emberek.
Megyek, megyek.

Hittétek ugy-e, hogy itt fönn kioltják,
Mit oly féltőn ápoltatok ti ott?
Hogy más Istennek építek majd oltárt,
S kikacagom egyszerű álmotok?
Hogy összeroskad a hit büszke vára
Bennem és uj hiteknek ajtót tárva
Mint annyian, a fertőé leszek?
Megyek, megyek.

Előre küldöm hirvivőül lelkem,
Jelenteni, hogy várjatok reám:
Fogadjatok százszorta szivesebben,
Mint gyermekéveimben, hajdanán,
Hozok nektek, innen, a füst honából,
Az idegen és lármás éjszakából
Ajándékot, mit szenny be nem lepett:
A régi szivemet.