Megálltam ott, hol rózsák nyillanak még,
A partom, melyet a viz árja mos.
Ha most a lábaidhoz borulhatnék
Te hű, te jó, te szent, te bánatos!
És fölnéznék hozzád esdve, óva,
Hozzád, ki maga vagy a tisztaság!...
Alkonyat. Mély csönd. A szél messze szórja
A hervadó virágok illatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése