2014. május 20., kedd

Gábor Andor: Alkony


Csend van. Az élet távol jár tőlem:
Fölvert hulláma hozzám nem ér el.
Nézek a csendbe: csendből az álom
Felémhunyorgat fáradt szemével.

Csend van. Az alkony szőnyeget, függönyt
Bársonypuhájú barnára árnyal.
Csendben a lelkem sír, mint a cselló,
Mélyen morajló melódiával.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5