Gábor Andor: Este

Elég volt: ember, esemény:
Elég volt: változat, remény:
Föllendülés, lehervadás,
Hangok, színek, érzés, hatás.

Elég volt mára már, elég!
Megállj, forgó világkerék!
Hagyd abba zengő zűrzavar:
Központod én, nyugvást akar.

Most az agyamat elcsukom,
Mély szakadékba lebukom,
A ködfolyókon eluszom,
És aluszom, és aluszom.

Mindent, mi van, betakarok,
És álmodni sem akarok,
És senkisem jöhet velem,
A létlenséget ízlelem.

Süket fülem és vak szemem,

Elmúlik rangom és nemem,
A szívem nem nekem dobog,
Nem élek és nem sajogok.

Nincsen kudarc, mert nincs birok,
Hiányom nincs, mert nem birok,
Szívom a lét ősemlejét,
Anyainál korább tejét.

Még itt vagyok, de eltünök,
Még létezem, de megszünök,
A ninccsel összeolvadok,
S talán nem érek holnapot.

Ó szent alvás! Halál íze!
Forró agy-gép hűtő-vize!
El-elkezdett tündérrege!
Kincs aprózott előlege!

Ó szent alvás! futok feléd,
Leroskadó, hajszolt cseléd.
Ködvizeken susog a sás,
Szent alvás! vissza ne bocsáss!