Hitem ha volna, volna mindenem.
Tudnám az ösvényt és tudnám a célt,
És volna mért körültekintenem.
Nem ismernék időt, ürest, facért,
Felbámulást a nagy gazdátalanba,
Ernyedt izmom helyett kapnék a célt.
Nem búgna mélabú fakó szavamba,
Le nem lanyhulna vérem lüktetése,
Sokadmagammal nem járnék magamba.
Az ég-burának akkor volna rése,
Börtönboltként fölém nem hajolna,
Szük szivem' nem vájná az elme kése.
A felhő, mely csak bánattal locsol ma,
Bennem magot csirába hajtana,
Esett estém hajnalt sóhajtana,
Hitem ha volna, jaj, hitem ha volna!
Tudnám az ösvényt és tudnám a célt,
És volna mért körültekintenem.
Nem ismernék időt, ürest, facért,
Felbámulást a nagy gazdátalanba,
Ernyedt izmom helyett kapnék a célt.
Nem búgna mélabú fakó szavamba,
Le nem lanyhulna vérem lüktetése,
Sokadmagammal nem járnék magamba.
Az ég-burának akkor volna rése,
Börtönboltként fölém nem hajolna,
Szük szivem' nem vájná az elme kése.
A felhő, mely csak bánattal locsol ma,
Bennem magot csirába hajtana,
Esett estém hajnalt sóhajtana,
Hitem ha volna, jaj, hitem ha volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése