Gábor Andor: A boldogok

Boldog, ki azt hiszi, hogy itt van út,
Melyen haladva jut valahová,
Aki nem érzi azt a halk hamut,
Amit a végtelenség hint reá.

Ki elhiszi, hogy ő több, mint fűszál,

Több, mint tükörkép sima tó-vizen.
Kinek, ha este csillag égre száll,
Sugára más világról hirt izen.

Boldog, aki tudni tud, s ki hinni hisz,
Ki látni vél, vagy óhajt is, vakon.
Kit álma kerget és kit vágya visz,
Világán át, vagy át világokon.

Ki biztosan cselekszik, tesz, mivel,
Kinek nem rejtély már a méh s a méz,
Ki harsány szókat vált a semmivel,
S engem, tévelygőt, könnyedén lenéz.