Öreg honvéd, fakó panyókás sipkában
Ballagdál az utcán csöndes egymagában.
A szakálla fehér, a keze remegő.
Meg-megáll s kitér, hol sok a járó-kelő:
Botra támaszkodik és néz szomorúan.
Oly idegen köztünk, oly fáradt, bágyadott!
…Ha öreg honvéddel találkozol fiam,
Térj ki és emeld meg szépen a kalapod!
Lásd, ez az öreg is gyermek volt hajdanán,
Eleven, mint te vagy, s tekintete vidám.
Orcáin a tavasz rózsái virultak:
Szólíták öcsémnek, fiamnak, ifjúnak.
Haj, de zivatar jött az ő tavaszára:
Megrendült az ország s ő kardot ragadott…
Ha öreg honvédnek pillantasz arcára,
Emeld meg, fiacskám, szépen a kalapod!
Ez öreg bácsinak fiatal korába
Gyulladt ki nagy lánggal az ország határa,
S dűlt ránk a sok gyilkos, rabló vad haramja:
Fejünkre megkondult a halál harangja.
A hazát menteni előállt a bátor
S hej, sok mező ivott piros vérharmatot.
…Ha öreg honvéddel találkozol bárhol,
Emeld meg, fiacskám, szépen a kalapod!
Bizonnyal volt egy ház, ahol az ő nevét
Esténként térdelve könnyezve rebegék.
„Őrizd meg jó Isten a harcban apánkat!”
S ő is imádkozott: „Őrizd meg hazánkat!”
Ki tudja, hogy fakó, régi attilája
Hány mély sebet takar, mit a honért kapott!...
…Kegyelettel nézz a vén honvéd arcára
S emeld meg, fiacskám, szépen a kalapod!
Tudod-e, mit jelent: Isaszeg, Branyiszkó,
Kápolna, Segesvár, Budavár, Nagy-Sarló?
Ez az öreg honvéd beszélhetne róla!
De hallgat ő. S hallgat a zöldelő róna.
S tudod-e, mit jelent Najgebájde s Arad,
Kufstein és Josefstadt? Jobb is, ha nem tudod..
…Mikor eléd kerül egy ily rokkant alak,
Emeld meg, fiacskám, szépen a kalapod!
Lásd, az öreg ember olyan, mint az árnyék,
Melynek napja lement, de valamit vár még:
Nem tőlünk, nem is a nemzet királyától,
Csak a halált várja Istentől magától.
…Ha nem is ismered, ha sohasem is láttad,
Köszönj neki, fiam, mint öregapádnak,
Akár jó ruhát hord, akár koldusbotot…
Emeld meg, fiacskám, szépen a kalapod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése