Barack, barack, ó hamvas szép gyümölcs
az adakozó élettől mi bölcs,
mi bölcs, hogy vagy és adhatsz ízeket
az életnek s annak ki megvehet.
De mit csinál hű termésed a mag,
ha utcakőre vetve ott marad?...
Mert ha mag hull meddő utcakőre,
nem élet, csak szemét lesz belőle.
Ó, barack, én láttam magod sorsát,
mikor csúf utcaszennybe sodorták,
és porlepetten köpték a legyek.
A Dunaparton két szegény gyerek
jött és mohón összeszedte őket.
Én meg néztem a kis magevőket.
Ó, barackmag, én láttam a csodát,
hogy két kisfiú magot vacsorált.
A víz fölött már csillag ragyogott,
de ők csak törték a szennyes magot
s míg őbennük villámlott az éhség,
bennem vád volt és iszonyú kétség:
barackmag!, hát ebből lesz az élet?
Az erő? ( a legszebb férfiének).
A szemétből lesz férfikar, izom,
vágy, ölelés és ős szerelmi szomj?
Isten, váltsd meg a kicsinyek éhét,
ne legyen a földön éhező nép,
bús elnyomottak, bősz hatalmasok
és ne legyenek pusztuló magok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése