Ide hallom a rónák pihegését.
Vad hegyek orma vérrel tarajos.
Rab népek átka: Rettentő pribékség
Fegyverünk útján rongyként szakadoz.
Ide hallom a világ lihegését.
Vajúdó méhe szüli a jövőt.
Szabadság, nagyság, szerelem és szépség,
Magját érlelik messzi vérmezők.
Fölszállok hozzád, Világ Magvetője,
Ki szklákat, mint pelyheket sodorsz,
Fölszállok hozzád – népem hegedőse –
Idők és népek nagy Istene, Sors.
Életemet, e drága pohárt, zengőt,
Csordultig vérrel kezedbe adom:
Öntözd vele a boldogabb jövendőt,
Jövő virága nyíljék gazdagon.
Jövő magyarját minden ág ne húzza,
Rémlátás réme ne háljon vele,
Csodákra keljen áldott magyar búza,
Aki vetette, az arassa le.
A gyermekért, kit anyja méhe hord még:
A testvért, ki rémületben élt:
A drága nőért ( csókja ajkamon még)
Fogadd el tőlem e pohárnyi vért.
Fogadd el tőlem, Világ Magvetője,
S ha kezdődik a boldog aratás,
Engedd Uram, hogy nyílhasson belőle
Hazai rónán egy áldott kalász.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése