Szeresse más az árbocós, nagy hajókat,
Mik ingadoznak távoli nagy tenger hátán,
Imádjon Alpest, gyönyörü Rivierát!
Én itt maradok enyhe dombjaid közt,
Drága Dunántúl!
Itt vadregényes nagy Bakonyod mutatja
Zöld bércein dőlt várai omladékát,
Minek tövén virágos szőlőkertek
Állanak a napban s széles hársfaággal
Biztat a méhes.
Itt bőven ontja drága, piros búzáját
A Rába messze tája, s a nagy hűvös rét
Kövér füvét jókedvűn harapja
A messze Hanság roppant téreit járó
Száz gulya, ménes.
Itt kandi gyermek őrzi a vén gyümölcsöst.
Vidám vadász lesi a büszke szarvast.
Folyók ölén ragyog a kövér ezüst hal
S Füred fürdőire vígan rian a
Tihanyi visszhang.
Itt gyolcsruhában dolgozik a derűs nép,
Legény, leány dalától hangos a tájék,
A gyermek jó. Az aggok méla bölcsek
És áldott kedvesek karja közt csak elalvás
Még a halál is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése