Hazaszerző harcok hőse
Elindula: Öcsöb, Őse,
Két nagy vitéz kapitány,
Jó turáni paripán.
Almád hegyét hogy elérték,
- Valóság-e vagy tündérség?
Álom incselg-e velük?...
Dagadozott kebelük!
Álom incselg-e velük?...
Dagadozott kebelük!
Világot járt két vitézek,
Ha amott már széjjelnéztek,
Várt rájuk sok szép vidék –
Sehol ilyen, soha még!
Tündérszép tó…Lágyan tartja
Átölelve ékes partja:
Bérces-halmos, üde zöld,
Nádas-füzes, tünde föld…
Bevándorlák kelet földjét,
Látták síkját, halmát, völgyét,
Vizeit és mezeit –
Sehol ilyet, mind ez itt!
Álltak, néztek nagy sokáig
Tihanytól el Aligáig.
Vizet, földet és eget
Járt a játszi képzelet…
Dús füvellő juhnak, lónak,
Vadlúd, kacsa, sirály, kócsag,
Vadnak, halnak özöne,
Vadász, halász öröme!
Világlátott két vitézek
Álltak, mint a megigézett,
Csöndbe, némán álltak ott,
Csak a szívük dobogott…
Álltak, - néztek nagy sokáig,
Zalától át Somogyságig,
Onnan vissza…meg oda.
Új derültség, új csoda!
Ezüst körben smaragd halmok,
Aranygerezd nevet rajtok,
Árad édes szaga már,
Vidul tőle a határ…
Keményfejű két vitézek
Ugy érzik: a szívük részeg.
Kobzos kéne, nótaszó,
Huj! Táncolni volna jó!...
Idősb Őse kapott szóra,
Bajtársihoz imígy szóla:
„Öcsöb öcsém, öt sebünk
Méltó volt-e szörzenünk?” - -
Száz ha vóna, az se fájna,
Ezerjófű nő itt rája,
- Felelt Öcsöb – e tavas
- Tündérföld rá bű-javas! - - -
Nagy művünkön – regős zöngje –
A korona Pannon földje,
S dús boglárul rajt vagyon:
Gyönyörű gyöngy Balaton!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése