Kováts László: Voltam én is...

Voltam én is gyermek...
Vidám, játszi, bohó.
Álmokért hevülő,
Álmokért rajongó.
Hittem: hogy a világ
Isten rózsakertje,
Az a sok...sok ember
Egy-egy virág benne:
S hogy a kék égboltról
- Trónján gyönyörködve -
Mosolygó istenszem
Őrködik fölötte.
Ám aztán lehullott
Szememről a hályog.
Látom: hogy mily csalfák,
Hamisak az álmok:
Hogy a föld az ördög
Veteményes ágya,
Mit virágnak néztem,
Csak gyom...gaz-palánta.
S ami a magasból
Levilágit sárgán,
Az az örök fáklya:
A vigyorgó Sátán!